Különösebben nem tartottam érdemesnek a témát, hogy külön bejegyzést szenteljek neki, viszont a minap egy látogatónk kedves dolognak tartotta, ahogyan a zöldségeim hűsöléséről gondoskodom.

Amikor ennek kialakításán fáradoztam, két dolgot vettem figyelembe. 

Az első példa, amiből kiindultam, az erdőkerteknél tapasztalt jellemzők voltak. Megfigyeltem, hogy ezeken a termesztésre kialakított tisztásokon szinte egyáltalán nem kell locsolni, ugyanis a növényzet helyes társítása egyedülálló módon megtartja a nedvességet azokban a rétegekben, ahol a haszon zöldségek gyökerei keresik a vizet. 

A képen kb. kétszáz méternyi rész látszik a kertből. Ha megfigyelitek, a tetején a fenyő, orgona sor után meghagytam az elvadult, kissé bokros részt. Ez a terület főleg a széltől, és a déli, tűző naptól óvja az alatta lévő bogyós cserjéket. Itt fent egyáltalán nem locsolok.

A szélső sávban, a februári szántáskor, boronáláskor lett kialakítva egy árok, melyet intenzíven be szoktam öntözni. Közvetlen a kerítés mellett elburjánzott mindenféle magasra növő vadvirágot szintén meghagytam, hogy ezek a délutáni, erős napfényben ne engedjék az árkot kiszáradni, plusz a szélső sávban valamelyest hűsítő árnyat biztosítsanak a veteményesnek a legmelegebb órákban.

A középső, három teraszos részen ültettem a leginkább napfény igényes zöldségeket. Felette, a lankás rész alján öt bakhát fogja fel a vizet. Így nem mossa el a legnagyobb eső sem a termést. Itt kifejezetten a bakhátak közé locsolok, és nagyon büszke vagyok a kialakításukra, mert igen sokat  vacakoltam vele, hogy olyan szögben álljanak, hogy ha egy ponton a slaggal belelocsolok, szlalonban follyon le a víz köztük. Ezt azért tartottam fontosnak, mert így egy csepp víz sem megy feleslegbe. Gyakorlatilag a felesleg egy emelettel lejjebb hasznosul. Szóval mindenképp megéri a gravitációt is befogni a locsoláskor.

A bakhátak közti részt kartonnal, náddal, és szellős fűkaszálékkal is külön takarom, és igyekszem ezek alá locsolni. Még 24 órával a locsolás után is intenzív nedvességet tart. 

Úgy vagyok vele, hogy ha helyesen alkalmazom az árok, erdő, és cserje sávot, még ha az eleje melós is, és igen sok időm is elment a megtervezésére, majd a kivitelezésre, az hosszú távon a felületi komposztálás és zöld trágyázás mellett helyre kell, hogy hozza a föld termőképességét.

Emellett persze érdemes külön árnyfalakat is emelni, Én ezt napraforgóval oldottam meg. 

Ne kérdezzétek mitől nőttek idén négy méteresre, mert számomra is rejtély. :) 

Direkt nem világosítottunk a képeken, hogy látható legyen mekkora is a kontraszt az árnyékos, és a fénnyel elöntött rész között.

Én még a nyár közepén is szoktam többféle, rövid tenyészidejű növénnyel próbálkozni. Azaz még ilyen kor is belekezdek egy-egy saláta, retek, vagy éppen újabb cukkini, és egyéb tökfélék vetésébe. tapasztalatom szerint a növény úgyis igazodik a körülményeihez, így még késő ősszel is tudok saját, friss zöldségeket tenni az asztalunkra. Ezeket amíg lehet, szintén árnyékban tartom, és ha csak nagyon kinőtték már az ültető közegüket, akkor kerülnek ki a felhevült földbe. Ilyenkor már nem a kis üvegkalitkába pakolom őket, hanem valamelyik sűrű lombú gyümölcsfa alá. És igaz kicsit keszekusza az összhatás, de szalmával körbe szurkálom, és le is fedem szellősen a felületet, ezzel is vigyázva, hogy állandóan nyirkos maradjon a földjük.

És még néhány kép egy nagyon kedves gyerekkori barátom, Kovács Anod Péter profi hiphop DJ, és nemkülönben profi fotós kezei által..