Oh hát végre mi is elmondhatjuk magunkròl, hogy az első saját eprünket is megéltük. Háromféle epret ültettünk. Mègpedig egy folytontermő, egy kétszer termő és egy ázsiai fajt. Még a palánták végleges helyükre ületése előtt jòcskán alátrágyáztam, a szamòcának szánt közeg pedig fenyő tűlevèl által lett savasítva.

Megmondom őszintén, kevés dolgot vártam ennyire nagyon, mint az első saját, valòban vegyszermentes eprünket.

Nem mindegyik fajta hozta be a hozzá fűzött reményt, de legalább ki lett sakkozva, hogy pontosan melyik is a kertünkbe megfelelő.

A folytontermő az egyetlen, amelyik indákkal is szaporodik,(kissé túlzásba is viszi, de imádom érte feszt) kicsit sajnáltam is, hogy ezzel nem voltam tisztában, és már lekéstem a további beszerzést. De sebaj.. Ùgy is kellett a hely a wonder berrynek, és a szamòcáknak.